#79
Lusta vagyok, szegről-szegre haladok. Azegyiknap leszedtem, amásiknap kimostam, harmadiknap visszaraktam a huzatot a százéves (egészen pontosan harmincéves, antik) ülőgarnitúrára, amire a kutya állandóan felmászik, aztán különböző barikádelemeket tettem rá, hogy ne fészkelődjön oda. Aztán begletteltem a faltól-falig repedést, mert véletlenül beleszagoltam, és átjött egyben az ukrán szomszéd, scsistül-rusztlistúl. Aztán kevertem egy kis lila festéket, és lefestettem (a falat), persze elütött az eredeti rózsaszíntől, de felszögeltem rá az egyik lapfüggönyt, amit a múlt héten leszedtem, így most olyan messziről, mintha dizájntapéta lenne. Itthon csak két szöget találtam, úgyhogy tegnap vettem szöget, úgyhogy most lehetőségem van tovább szögelni, például új huzatot az ebédlőasztal székeire, amit majd módomban áll újra lefesteni is, abban az esetben, ha lecsiszoltam róluk az eredeti festéket, ezért vettem csiszolópapírt (?).
(Egyiknap megírt, másiknap publikált poszt, és nincs befejezve, és nem nagyon tudom, hogy akkor meg minek, de fotók is lesznek, ha megtanulom Mac-en használni a Photoshopot.)
#78
Fürdessünk Babart!
Babar kifejezetten utálja a vizet, ilyen fajta, de most büdös. Fürdjünk Babar, gyere. Előtte ráguglizunk, hogyan kell pontosan, ha már blogolunk róla, nehogy elküldjön engem a fenébe valami szakbarbár hülye, miszerint rosszul csinálom. Első találat, miszerint kutyát csak folyó vízben fürdessünk, baromságnak tűnik. Kutyát kutyatérdig érő vízben fürdetünk, miután a lakásban gondosan feltekertük a radiátorokat. Elővesszük a tízéves a Bika törölközőnket, a Babar-mosogatószivacsot, és a kutyasampont, ami most speciális illat és színezékmentes tusfürdő (valaki lelő, hogy így nem jó).
Eresszünk vizet, és kezdjünk el trillázni a fürdőszobában, hogy gyere kutya, gyere ide, gyere Babar, gyere szépen. Tök jól visszhangzik. Babar a lakás legtávolabbi sarkába táncol, majd lefekszik a helyére, és elkezdi nyalogatni a lábát, miszerint ő ezt igazán elintézi egyedül, felesleges fáradoznunk, és inkább vacsorázzunk, ugyanmár. Figyelem! Ne dőljünk be neki! Még mindig büdös! Próbáljuk meg újra, és használjunk csalit.
Nagyon vicces, ahogy a kutya képtelen átvágni a fürdőszoba negatív erőterén, de minden erejét összeszedi, és minden ízében reszketve elindul, majd hátrál, kínlódik és toporog. A jutalomfalatka ott van az orra előtt, amit a gondos, szemét gazdi hanyag mozdulattal a fürdőszoba távolabbi sarkába dob, kutyában pedig felébred a szertelen apportösztön, és egy pillanat alatt csapdába esik. Ezután, felismerve helyzetét, jobb híjján eljátssza, hogy szívrohama van, ekkor defibrilláljuk, majd
nyugtassuk meg a kutyát, és keféljük ki a szőrét, mielőtt belehelyeznénk a kádba, ami persze nem megoldás, mert úgysem tudjuk felporszívózni a szőrt, és vizes lesz és undorító. Figyelem, bár a kutya nem rúgkapál, mind a négy lábát megfeszíti, amitől nem lehet a kádba tenni, ezért adjunk be neki izomlazító injekciót, vagy defibrilláljuk megint. Ettől a kutya összecsuklik, és könnyen a kádba hajtogatható. Be careful. Handwash only. Do not bleach. Do not iron. Do not tumble dry. Do not put in microwave oven.
Eztán egy mángorló segítségével csapassuk ki a bundájából a vizet, majd hagyjuk, hogy elmeneküljön. A kádat ezután sósavval marassuk tisztára, majd gyújtsuk fel a fürdőszobát. A tűz melegénél szárítkozzunk meg, esetleg füstöljünk halat, sonkát vagy kolbászt.
Szerezzünk valahol cigit, gyújtsunk rá a fogkeféről, és elmélkedjünk arról, hogy attól még nem lesz valami vicces, ha hülyeség. Mert ahhoz valami alkohol is kell.
#76
Ismét a benzin és a Suzuki, szépen lefulladtam ma este hazafelé, de viszonylag jó helyen, úgyhogy a kis kannácskámban tudtam bele benzint vinni, esetleg lassan feltűnök valakinek, mint egy terrorista, aki túl sok műtrágyát vesz. Tudom, biciklizzek, vagy nyerjem meg a majonézes játékot, amit tulajdonképpen soha nem sorsoltak tegnap, de én reménykedtem, és két matricát szépen megmentettem, és beletettem egy fényképalbumba, de semmi hír a nyertes kódról, én meg éhes vagyok. Sütöttem kenyeret tegnap, de nem tudom, mennyire költséghatékony a házi sütésű kenyér, ha elektromosan tűzhelyen sütik, és mosogatni kell utána, mindenesetre meglepően ehetőbb. Igazából kenyeret és ilyesmit nem szoktam venni, mert lisztérzékeny háztartá... és ahogy ezt leírtam, megjelent az első csótány, amit ebben a lakásban valaha láttam, és kb. a harmadik, amit életemben valaha láttam, a padlólapból kelt ez ki? Ó, basszus. Úgy tűnik, a helyzet csak rosszabb lesz.
#75
Eltévedtem, és az eltévedt utak valaha megélt díszletei a Farkasra
emlékeztettek az Etele úton, aki füvet adott és pestot, a Péterre, aki
olaszóra után a gimnázium előtt várt, vagy magamra, aki eltévedtem, a
városból kifelé, vagy a városba befelé, milliónyi mozaikban, ami nem
akart egységes képpé összeállni.
(Elalvás előtt, miután lekapcsoltam a gépet, a mobilon még mindig pötyögnék.)
#73
A Suzukis részét kicsit elkapkodtam, mert benzin nélkül nem megy, illetve az is kell hozzá, hiába kísérletezem. De még a híd előtt rájöttem, hogy valami (hogy valami gáz van) gond van, és szépen lesoroltam róla, oda a Shell kúthoz az Árpád híd tövében, ami érdekes módon be volt zárva (mert állítólag nem volt forgalma, utólag mondták). Ott lefulladt, taxi, megint elkéstem, és etc., valami olyasmit írtam, hogy nem lesz egy szavam se, csak még gyakorolnom kell elharapni felében. Nem látom át az ok-okozatokat.
#72
Az ólmos fáradtság napja, a kutyaszőrét akartam lefényképezni, mert séta közben kikeféltem, ezentúl (már kétszer) zsebben viszem a kutyakefét, hogy a kutyaszőr az utcát lepje be és ne a lakást. A lakást belepi, mert ólmosan fáradt voltam felporszívózni, tudom, hogy élnek még emberek ilyen undorítóan, mint én, zugló legdrágább kutyaóljának büszke tulajdonosa. Végtelen hálával tartozom azért a segítségért, amit kaptam, elsősorban az édesanyámnak, másodsorban fogadott nagymamámnak, olyan megrázóan nagyon, hogy tegnap óta csak jobb ember akartam lenni, soha egy rossz szavam, egy rossz gesztusom se legyen ezentúl, véletlenül se, legalábbis ezen merengtem a szerzetesek eledele és a szezámmagos csípős-édes csirke felett a plázában, mert ennem kellett valamit az idegességre. Onnantól már csak azt számolgattam, hogy biciklivel fogok járni megint. Ja, és kapok tíz kiló disznót (?). Híreim is vannak a Puntóról, a szervízben egyszercsak bekapcsolta a riasztóját, és nem tudták lekapcsolni, majd lefagyasztotta az összes áramköreit, és aztán slussz. Suzuki funkcionál, a világ leghálásabb járgánya, Tornádó a nappali közepén tanyázik (menő).
#71
A napokban jött az a megvilágosodásom, hogy le fogom fényképezni a dolgokat, amiket csináltam, hogy lássam, hogy megtettem, mert különben úgyis elfelejteném, és elmaradna a pozitív megerősítés, eltekintve a negatív megerősítéstől, hogy alapvetően nem tudok jól fényképezni, mondhatni kurva béna vagyok, és persze feltöltöm a blogra, hogy kénytelen legyek kreatív szerepkörben tetszelegni. Le fogom lefényképezni, hogy feltöltöttem a fényképezőgép akkumulátorát, majd, ha feltöltődik. Ha fel lett volna töltve, azt fényképezem le, hogy lemostam a mennyezeti lámpa búráját, és így most világosabb van. Keretes szerkezet, rohadt álmos vagyok.
(Ez az a poszt, amin felesleges volt ennyit gondolkozni, mint amennyit én tegnap, mert nem igazán ez foglalkoztat: Bajnai Gordon foglalkoztat meg a végtörlesztés, meg az acsargatós kocsmapolitika meg az öregedés, meg a hízás, meg a pénz hiánya és a 9gag hülye viccei.)
#70
Ó, amikor elszáll a bejegyzésed Toby Amies-ről, 95-96-ról, az Alternative Nationről, a fenébe is, amikor megvolt a hangod a fémízű, rozsdásodó vonatablakízű tinédzserkorról, a kurva életbe. :) Úgy be embed tegelem mindjárt ezt a klippet, hogy ihaj. Ha sikerül.
#69
Gyors poszt, mielőtt elmegyek a kocsmába. (Ha lesz ott valaki.)
Késődélutáni óráinkat már a vidámság jellemezte, mert szép, friss az idő, látszanak a csillagok, mindenki élénken és jókedvűen szidta a kormányt, mintha valami fontos történne a péntek estén kívül, és mintha megúsztunk volna valamit, aminek rossznak kellett volna lennie, most már tavasz jön, és egyre több világosság.
Még a Baumaxba is elmentem, hogy felújítom a lakást, ami egyébként most perpilanat a szupermenőség jegyeit viseli magán, mert behoztam a biciklit a gangról, és csak ennyi hiányzott hozzá. Vettem villanykörtéket és pici jácintokat. (Tegnap meg szaloncukrot, mert akciós volt, és Babar nagyon szereti a csokoládét.)
Na megyek.
#68
Én tényleg tök jól bírom cigaretta nélkül, csak egyfolytában bőgök (most).
#67
Kutya szétrágott egy ötszázast. De miért, de miért, hol találtad, te állat, miért eszel pénzt? Hó végén küldhetlek ki kukát borogatni, nem lesz miből kaját vennem neked. És ez sajnos nem vicc, kutya, te is tudod. Elfütyül a fejünk felül a födém, vagymi. Gazdi azon aggódik, hogy vajon egy födém elvesztése harmincvalahányon milyen maradandó lelki sérülést okozhat neki, pedig a gazdi a szíve mélyén nem is nagyon szeret itt lakni, mert nem ezek az élete legboldogabb évei, amiket itt töltött. Pedig a gazdi egy igazi burokban nevelt teszetosza seggfej, akinek mindig mindene megvolt, és megalszik a tej a szájában, és semmi de semmi balkáni cigarettacsempész rutinja nincs neki, és a gazdi nem is lenne elégedett ebben a tekintetben, amíg olyanná nem válna, mint Lázár János. Hm. Fél a gazdi, az van, a szegény kis gazdi, meg elfelejt tisztességgel felnőni.
Á, de ma húslevest főztem a beteg húgomnak és a családjának, amitől olyan boldognak és kedvesnek érzem magamat, mint egy olyan izé... szérumfutó kutya, mert még benzinért is elgyalogoltam kiskannával, a Suzukiba, hogy induljon. Egy egész csirkéből finom levest, bizony, és vicces, befőzőgumival leszorított üvegtetejű fazékkal vittem el, koszlott Suzukival, és itthon csak két szem főtt krumpi maradt tegnapról, mert a (tőlem szokatlan) altruizmus kiszorította az önérvényesítő tisztánlátásomat, én hülye, miért nem vettem valami vacsorát magamnak is.
#66
Kevesebbet izgulni az újévben: nem mentem be dolgozni. Eddig a nemdohányzás és a melltartónemhordás is megvalósult (ha alszom, nem lóg), és valami különös módon lettem rabja az ilyen izéknek, mint a 9gag, és úgy tűnik, rajtam kívül mintha mindenki más is, csak már korábban, úgyhogy ezzel a teljes nappal igyekeztem behozni az elmaradást (és fotelből tüntettem is), és aludtam is, és először óvatosan ettem egy kis főtt krumplit, aztán rendeltem levest a DonPepéből, és hirtelenjében egy pizzát is. Nagyon rossz volt, a javát a Babar ette meg, viszont a két nap alatt két szem krumpli diétám + a méregtelenítés eredményeként vékonyabb vagyok. (Vékonyabbnak lenni jó érzés.) A világ egyik legunalmasabb életének részletes krónikáját olvashatjátok, de 2012-ben végre megtalálom a páromat (spoiler alert!), és már csak ezért is érdemes figyelemmel kísérni ezt a szerény kis naplót. Utána együtt fogok unatkozni Vele.
#65
Ez szép volt tegnap, az este tízig nyígás, amíg rá nem kerestem arra a kifejezésre, hogy "tökéletesen le vagyok bénulva", és ki nem dobta egy három helyen gerinctörött, szájjal festő valaki blogját, ahol megtaláltam azt a mondatot, hogy "Induljon el, MOST!". És ez hiányzott ahhoz, hogy összeszedjem magam, és amikor már nagyon szép voltam, tényleg nagyon szép, tört rám a hasmenés, ami tartott fél tizenkettőig, amikor már taxit nem lehetett hívni, a Suzuki nem indult (miért is indult volna?), biciklihez meg túl szép voltam, hirtelen mégiscsak akadt egy taxi, és éjfél előtt odaértem a bálba, ahol az összes részeg, boldog barátomat nagyon szerettem, és viszontszerettek. Aztán egy óra múlva, minimális adag pezsgő elfogyasztása után, nagyon rosszul lettem, és még valamennyire tartottam is magamat, amíg Zs. ki nem kísért a levegőre, ahol szalonnaszag volt, amitől végül összeokádtam a Király utcát. Majd taxival haza. Elég fos éjszakám volt, a legviccesebb, hogy kifelé rohangálva állandóan keresztülestem a küszöbön alvó kutyán. Utóbb kiderült, hogy az utókarácsonyi összejövetel valamennyi tagja megbetegedett, beleértve a piciket is, szegények, szóval lehet, hogy a tegnapi társaságból is sikerült megfertőzni néhány embert. Lappangási idő egy nap.
#64
Nagyon sok mindenfélét összeettem tegnap, és ma fáj a hasam. Ezenkívül este hét óra van, és még nem sikerült felkelni, az egész napot jóformán átaludtam, miután reggel megállapítottam, hogy nincs itthon kávé. Mert hiába van szilveszter, ez is csak egy szombat, ugye.
A tegnapi ünnepség nagyon jól sikerült, szép lakás, finom ételek, whisky kólával, nem bírom összeegyeztetni az egyedül megdöglés kontrasztjával, kb. ötször rosszabbul érzem magam, miután társaságban voltam, mintha csak szimplán átszöszöltem volna remetemódon egy napot. Ha egyedül élsz, néha nagyon kell koncentrálnod, hogy ne menjen el az eszed, és közben már meg is történt jónéhányszor. (Mel Gibsont játszom a Halálos fegyverből, és pisztolycsövet veszek a számba.)
Tavalyelőtt azért késtem el a szilveszteri buliból, mert nem jöttek rám a ruhák, a tavalyi szilveszter meg katasztrofális volt. Idén meg nem érdekel, bár már mindenkinek elmondtam, hogy hol bulizok, és milyen jó lesz, komolyan, tök menő, és irigylésreméltó, és boldogság, és hogy őszinte legyek, nem érdekel, és nem akarok hozzá felöltözni, mert akkor a fájó hasamat bele kellene szuszakolni a szoknyába, és víz kellene érje a bőrömet, és szörnyecskévé válnék, és látnom kellene a boldog, részeg barátaimat, akik mindig boldogok és részegek, mert buli van, és olyan könnyű minden ebben a kurva életben, élni, szeretni, szórakozni, én meg szörnyecskévé vagyok válva, nem utolsósorban azért, mert nincs itthon kávé.
#63
Ma nem futottam el a fámig, mert nem tudok járni. Ma nem indult a Suzuki sem, a Punto helyett, ami szervízben van, de lehet, hogy csak azért, mert nincs benne benzin, vagy lemerült az akkumulátor, és el is aludtam, mert későn feküdtem le (egykor), mert a tegnapi bejegyzést írtam, és még egy levelet is. Note to self: nem írok éjfél után levelet. Lefekszem korán, istenuccse, tizenegykor.
Ma szinte egész nap lent voltam a raktárban és segítettem címkézni. Egy kicsit nyomott és szomorú vagyok, mert el kéne küldenem valakit a büdös kurva picsába, és nem tudom megtenni, és őrlődöm, és még így gyakorolgatok, hogy mit is érezzek pontosan (tisztára, mint a jónép és a kormány, tényleg). És rá sem gyújtottam, pedig a nikotinban van a boldogság.
Az estét azzal töltöttem, hogy a holnapi utókarácsonyos babazsúrra sütöttem fenyő alakú, glutén és laktózmentes piskótát, szilikonos tortaformában, raktam bele borzasztó ízű narancslekvárt (nem a kumquat), és hűtőízű vajkrémet, leöntöttem csokoládéval, mandulapehellyel és kandírozott narancshéjjal díszítettem. Ha kicsit hunyorítok, úgy néz ki, mint egy posztimpresszionista, pointilista festmény, a narancshéj ragyog rajta, mint a gyertya, ha nem hunyorítok, akkor meg D-kategóriás zombi szurokbabára hasonlít, ami tollba hempergőzött. Remélem, nem lesz olyan íze.
#62
Ma is elmentem futni, szóval bejegyzést is fogok írni, bár a javarészét inkább átgyaloglom.
Másodszorra rosszabb elindulni, fáj mindenem, persze érzelmi kötődést már most sikerült kialakítanom a lámpával az út végén, amiről már azt is gondoltam (vágyódva, napközben), hogy csodálatos, szimbólikus jelentésű fehér törzsű nyírfa, na de valójában még csak lámpa sem, hanem egy szimpla oszlop. A motiváció kedvéért belekarcoltam a festésébe, hogy milyen időt futottam (meg ilyenek).
Jó nap volt, tudod, olyan, amikor a szabadságod abban nyilvánul meg, hogy hétköznap, koradélután, beülsz egy gyorsétterembe, és iszol a közmondásosan rossz, áttetsző presszókávéjukból, tejjel cukorral, és nézed az embereket, tinilányokat okostelefonnal, matektanárt (buta) tanítvánnyal - a város akkor volt ilyen közel hozzád, amikor még gyalog jártál (és még tudtál deriválni).
#61
Tisztára Star Wars, ha leülök az ágyamra, hogy felhúzzam a zoknimat, a tükörből reggelente Jabba néz vissza. Tisztára Ghostbusters, a gi-t még fel tudom venni, addig oké, csak pontosan úgy nézek ki benne, mint a Habcsókember, ó, micsoda borzasztó nagy szégyen. De kaptam Anyától egy kapucnis felsőt, amiben úgy nézek ki, mint egy buckalakó és egy nagy, hájas meztelencsiga szerelemgyereke, és abban Babe vagyok, maraton életre-halálra, Babe, elmentem futni. Röff. Ám. Kár, hogy fél óra bicegéstől nem lesz az emberből Mila Kunis. Kár, hogy ez a rettenetes társadalom, amiben élek, nem hottentotta. De azért odatöcögtem a szmogban az utca végi lámpához, ami másfél kilométerre van, meg vissza, mert a lelkem mélyén igazi sportember vagyok, szívós, mint akármelyik pióca, vagy valami hasonló motiváció, soha, soha, évek óta nem folytam szét ennyire. Istenem, ha én T-ezres lennék, akkor is úgy néznék ki, mint Bridget Jones. Bár Bridget Jones jól néz ki. Én úgy nézek ki, mint a kövér, gonosz mugligyerek anyukája a Harry Potterben. Vagy mint Jim Belushi. Bár Jim Belushi jól néz ki.
A konklúzió tényleg az, hogy túl sok tévét nézek.
#60
Karácsonyi best of: végtörlesztési végjáték, szorongás, és egy
frissiben lerobbant autóm. A benzinkútról írok, driving home for
Christmas, és ilyesmi. Szeret engem ez a kurvaélet.
