Kardtánc

Persze a szomszéd mindig beszél

Repüla, repüla ééééén a lépcső tetejéről, pórázon, amikor Babar sétálni visz, mint színes majálisi lufi, úgy repülök, és akkor jön a szomszéd haza. Két borosüveg csörren össze a nejlonzacskóban, és akkor jön a szomszéd haza, és mellényúlok a kapunyitó gombnak, mert éppen hazajön a szomszéd, én meg a szelektív gyűjtőhöz megyek a két borosüvegemmel.

Ó, Istenem, jajdejó, ó Istenem. - így kiáltott fel a Tourette-szindrómás UPC ügynök, aki végigkilincselt a folyosón, és a folyosó végén valaki meghallgatta, és valami pozitív dolog történhetett, amitől az ügynök nagyon megörült, és megbeszélte magával és a Jóistennel a sikert. Én meg nagyon hallgattam, miközben pumpáltam fel a bicikli kerekét, nagyon gondosan hallgattam, hogy nehogy véletlenül magamban beszéljek. Az ügynök leült a híd korlátjára egy pillanatra és megpihent, én kiemeltem a bicikli kerekét a törperózsa-ágyásból, mert mégiscsak.

A szomszéd persze mindig beszél, "ha jót akarsz magadnak, komám", ezt kihallottam, mint tárgyalástechnikát, meg egy jó nagy Excel-táblázatnyi költségvetést, mobiltelefonba belemondva, úgyhogy nyitott ajtónál zuhanyozom, és úgy kenem magamra az uborkás testápolót, hogy paccsanjon legalább. Dühösen porszívózom, és gondosan felmosok az erkélyen. A nappali fala hullámzó szatén lepedő, a szomszéd azóta lakik itt, mint én, csak eddig nem vettem észre.

A szomszéd

Nem emlékszem, hogy mióta lakik itt, biztos nem a kezdetektől, mint én, hanem egyszercsak idelett. Talán bérlő, néhány éve, de nem emlékszem arra, hogy ki lakott itt előtte, és nem tudom a nevét, de senkinek sem tudom a nevét, kivéve a Mikit, és a kutyákat. A szomszédom ukrán maffiózó, persze a csóróbbik fajtából, folyton gürizik és szervezkedik, lelkiismeretesen, de egyszer majd csak befut. Aki ennyit melózik, nem lehet, hogy nem lesz egyszercsak sikeres. Bár már harminckésővalahány, és ebben a pici lakásban lakik, de van benne potenciál, amit néha a bokszzsákon vezet le, a bokszzsák csörög, a fal meg reped hosszában, padlótól-plafonig. A potenciált akkor láttam, amikor néhány hete, valamibe belebukott, tökrészeg volt, de nagyon részeg, kigombolt gatyában támolygott az erkélyen, piros szemmel. Onnantól értékeltem át, és kapott dimenziót az ukrán szomszéd, és azóta pillogva vizslatom a dolgait, és köszönök neki, sőt párbeszédet kezdeményeztem, hogy nem tudja e, mikor rángatta le a kutya a függönyt. Szép mediterrán cigány ember ez az ukrán, ukrán, merthogy oroszul beszél a mobilon, és szórja a köszönömöt angolul. Talán csak magyar. Mosott ingjei vannak, rengeteg. Tiszta az erkélyén a padlólap, de sose látom, mikor mos fel, talán hajnalban. Szép nett lábtörlője van. Az erkélyen szív el néha egy cigarettát (szimultán, velem), olyankor mindketten a falhoz lapulunk, és onnan fújjuk a füstöt. Ha majd én is ilyen rendes leszek, mint amilyennek őt képzelem, átkopogok egy üveg borral. Addig csak a falat bámulom, ami mögött az ukrán szomszéd úszkál az életben, mint egy aranyhal.

Mossunk Anno Vackert!

Ugye a lenti bonyodalmak nagyrésze az új tüllfüggönynek volt köszönhető, ami immáron másodrészben is megadta a lelkét a teremtőnek (vicces svéd név), és azért nagyon zavar, hogy romkocsmás a nappali, mert az én lakásom Edward Nortonos Harci klubos stílben épült be lassan, mielőtt beütött a válság és a kutya. Ugyan a 'legolcsóbb, egynek jó, arra jó, hogy a kutya lerágja, ilyen volt az albinkban a főiskolán' volt a függöny, LIL, a létrára mászkálos-vacakolós részektől felment a vérnyomásom, és még ki is vasaltam, szóval hozzáadott értékkel rendelkezett (káromkodás).

A Vackerek (az Anno-k) az ágyneműtartóban hevernek, az évek során lapfüggöny-gyűjteményt halmoztam fel, van sötétszürke, világosszürke, piszkosszürke (koszos), nylonpink, raffia. Soha víz őket nem érte, csak kutyanyál, ami nem oldott, viszont rákötött. Az IKEA szerint Anno Vacker nem mosható, nem öblíthető, nem vasalható, szóval szívás.

Pedig lehet mosni, ez mostmár meggyőződésem, és ez tényleg hiánypótló cikk lesz, lásd 'az ikeás lapfüggöny mosása' még mindig egy nehéz természetű férfiembert dob fel a Google-n, a lapfüggöny mosása pedig nem dob fel senkit, kivéve engem.

Hozzávalók: Vacker függöny Kvartal elemmel, kád, egy jobb mosogatószivacs, egy lavór, általános tisztítószer

Vacker függönyt szerelékkel együtt feltekercseljük. Előkészítünk egy lavór tisztítószeres langyos vizet. Kitekercselünk egy darab függönyt, és a kád belső szélén elkezdjük mosogatni a szivaccsal, patakpartos görnyedősen, széles mozdulatokkal. Ha kész egy kis szakasz, további részt tekercselünk ki, a mosott részt a kádban összetekercseljük. Mocskosabb részekhez bátran használjunk karcmentes tisztítószert. Habzik majd egy picit, de ne zavarjon. Ha készen vagyunk, a tekercset egészben lezuhanyozzuk. Lecsepegtetjük, majd visszatesszük a karnisra, ahol szépen, egyenletesen, gyűrődés nélkül megszárad, persze a széle picit felpenderik. Esetleg tegyünk alá egy ruhát, ha zavarna, hogy a padlóra csepeg. Egy tekercs lemosogatása nagyjából tízpercet vesz igénybe, szennyeződéstől függően.

Őslusta vagyok persze, kettő van kész, majd később.

Egy boldogabb kutya előállítása

Sejtettem, hogy Babar kissé boldogtalan, ezért vettem neki egy csontot.

Szereljünk csaptelepet! - IV. rész

A régi csaptelepet és sarokszelepet a kuka szélére kívántam elhelyezni, hogy valamelyik guberáló összeszedhesse, vagy elvándoroltam volna vele a roncstelepre, vagy nem tudom. És aztán egyszercsak feltűnt a lomisautó, az a macskajajos sínfelszedőautó, benne a cigányemberrel, akinek az arca egy néprajzi múzeum, és egyetlen mondata egy art mozi hálózat, annak odaadtam, ő pedig azt mondta, hogy nagyon szépen köszönöm. Hétkrajcáros tavasztündér vagyok.

Rosszkedvű poszt

Szabin, eleddig, mert az éjszakai történtek után teljesen elaludtam. Háromszögben ingázom a 'más istenverte hülyesége', az 'én istenverte hülyeségem' és az 'állampolgári kötelesség' között, miután a közös képviselőnk közölte velem, hogy máskor ne hívjam a zsarukat. Barom. Ha félek, mert ölik egymást emberek tízméterre, és kárt tesznek a tulajdonban (lásd, ház, ahol élünk), akkor naná, hogy hívom a zsarukat, és őt fel fogják ébreszteni négy órakor, és ki fogják hívni helyszínelni. Rosszkedvű vagyok, mert csak bent érzem magam élőnek, félóra itthon, és minden kontaktot elvesztek azzal az énemmel, aki képes valamire... zrikálni embereket, elintézni dolgokat. Azt se tudom, mit csináljak, nem sok pénzzel vagyok négy szabadnapra, amit amúgy is hibernálva töltöttem volna, és most plusz egy nap. Rosszkedvű vagyok, nem aludtam rendesen, szőrös a lakás, szőrös a lábam.

Oké, beszéltem egy autószerelővel, pletykáltam a szomszédokkal, ettem toastot a Burger Kingben, kimostam az ágyneműt, és még százötvenezer dolog van, amit el lehet intézni itthon, majd haladok sorban velük. Csak néha olyan jó lenne, ha valami jó is lenne. Süt a nap, kék az ég. Süt a nap, kék az ég. Süt a nap, kék az ég. Hogy kell tojáslevest főzni?

Ilyenkor aludni kéne

Nahh, az éjszakai zsarukihívás tűzkeresztség is megvolt, Babar
ébresztett, ütemes valami, durrogásra, mire kiértek, valaki betörte
a bejárati üvegajtót, feltételezett elkövető a tökrészeg földszinti
csaj, vagy haragosa, ismerőse, vagy nem. Négy rendőr próbálta
felmérni, hogy az okozott kár eléri e az ötvenezer forintot, vagy sem,
a közös képviseletet a központ próbálta elérni. Ha ki mertem volna
menni, megnézni, hogy mi van, nem törik be, mondja a lelkiismeretem,
bár annak lenne, aki betörte, de hogyan, tele volt nagy kövekkel az
előtér, mi az istent művelt? Egy órás sertepertélés, majd seprés.
Három éve is én sepertem reggel, amikor kitörték a kis csemetefát a
kapu mellől, és azzal öklelték be az ajtót. Társasház a mi házunk,
erős vár a mi Istenünk.

Szereljünk csaptelepet! - III. rész

Végy egy unatkozó, házőrző típusú kutyát, egy tüllfüggönyt és egy radiátort. Hagyd pihenni őket körülbelül nyolc-kilenc órán keresztül. Az unatkozó kutya egy idő után bámulni kezdi a ház előtti átmenő forgalmat, majd ösztönösen betolakodót vél felfedezni bárkiben, aki az utcán sétál. A kutya támasztéknak fogja használni a radiátort, hogy jobban kilásson az erkélyrács felett, és eközben beleütközik a függönybe. Zavarja. Kicsit belekap, majd nagy valószínűséggel beleakad. A függöny támadni kezd, a kutya nem hagyja magát. A függöny elszakad, a kutya visszatámad. A függöny jól felidegesíti a kutyát, a kutya harap, erre a függöny gyorsan a radiátor mögé bújik. Az őrjöngő kutya megpróbálja kipiszkálni a függönyt a radiátor mögül, a függöny diribdarabosra szakadozik. A radiátor hősiesen állja a sarat, ám a kutya megtalálja a gyenge pontját, a műanyag radiátorszelepet. Dühödten rágni kezdi, és rágja, rágja, közben felcsavarja a fűtést, míg aztán a radiátorszelep megmakkan.

Végy egy meglehetősen régi, ám kedves, de öntörvényű személygépjárművet. Hívják úgy, hogy Punto. A nárcisztikus Punto legújabb húzásaként elromoltatja a termosztátját, mert csak. Az elromlott termosztát nem kapcsol be, hogy a ventillátor hűteni kezdje a motort (vagymi), és a hűtővíz forrjon fel, mint egy Wartburg hűtővize a nyolcvanas években az érdi emelkedőn. Vagymi. Legyél már teljesen kiakadva, keveredj személyes konfliktusokba, hogy ez nem ér, mennyi szívás van már mindennel mindig, basszameg, és tanuld meg, hogy termosztátot sosem fogsz szerelni, az is biztos, de ha feltekered a fűtést az autóban, a víz valamiért hűlni kezd. Legyen tavasz, huszonöt fok. Legyen az autó utasterében a fűtés miatt kb. hatvan. Érj haza arra, hogy a lakásodban a szétrágott radiátor miatt negyven fok van, de ezt először ne is vedd észre, csak a függönyt, már megint, te állat, baszdki.

Ezen a ponton nagyon mérges leszel, bőgsz persze, és felhívod az anyukádat, aki szól a barátjának, és vesztek egy új radiátorszelepet, és ha már radiátorszelepet vesztek, akkor egy rendes csaptelepet is, leszerelitek a régit rosszat, amit időközben visszaraktál, és akkor most van egy ép radiátorszeleped és egy kifogástalanul működő mosdócsapteleped, és ráeszmélsz, hogy a kutya segítségével kibékültél az anyukáddal, mivel egy meglehetős konfliktusba keveredtetek két napja, ami nagyon bántott, és ráadásul még melegvíz is van, szóval a kutyád egy zseni (és más egyéb tanulságok az életről, meg a csapszerelésről. :) )

Gary Oldman

Próbálom végignézni a Gary Oldman filmeket, éjszakánként, hát nem egy James Dean Bradfield rajongás ez a Gary Oldman, mert a filmek sokkal hosszabbak, mint a videoklipek, ugye.

Az első film, a Skarlát betű, Demi Moore-ral. Demi Moore egy pufók amish nőt játszik, aki összekavar Ralph atyával. Ralph atya szerepében Gary Oldman. Hősszerelmes, hosszú vörös hajjal, félmeztelenül hegyipatakban, a kisközség sztárja. Valahol azt nyilatkozta egy interjúban, hogy az utolsó jelenetnél, ahol a bitófán szaval, annyira tökrészeg volt (abban az időszakban), hogy fülessel súgták neki a szöveget. Szimpatikus, hogy alkoholista. Emlékszem erre a filmre tinilánykoromból, kibaszott szexi volt benne, mint egy csók egy romantikus ponyva borítóján.

A második film, a Léon, a profi. Amikor még Luc Besson-nak nem volt meg a Taxi, és nem volt az Ötödik elem, hanem csak a Nikita volt, menő. Sírnivalóan szép jelenetek vannak benne, de nem a növény, Jean Reno, meg a Shape of my heart miatt, hanem amikor ez a köcsög (Norman Stansfield) kinyírja a kiscsaládot, és kollégái bevonulnak a bérházba, mint a szentek, és a kamera oda-vissza táncol a folyosón, Gary Oldmanen meg az a szétment tejeskávészínű zakó, áhhh. Tényleg klasszikus. Egy nyikk Beethoven, annyi se szól (csak a fejében, a fejében!).

Ezek után, a harmadik film, a Beethoven, Isabella Rossellini magyar parasztjaival odabaszott. Nem a kutyás Beethoven film, a címe Immortal Beloved, a kutya nem nézte meg évtizedek óta (jó, oké, biztos megnézte jónéhánymillió ember, de nem én), gyönyörű, giccses, helyenként nagyon rossz, és persze Gary Oldman zongorázni is tud, fene a belit, szarul csókolni is tud, mint süket zeneszerző, és teljesen felszívódik ebben a szerepben, úgyhogy marad nekünk Beethoven, akinek kerek, szimpatikus, megnemértett feje van, azt gondonád, hogy tökártatlan, és három nap múlva, alattomban, kicsinál érzelmileg.

Ahol így gonosz, mint Stansfield, vagy a szemét zsaru a Rómeó vérzikben, olyan, mint Péter, és ezen nyígok egy ideje, mert nem emlékszem Péterre, csak arra, hogy olyan volt, mint Gary Oldman, imádnivaló és gonosz. Vagy bárki azt mondaná, hogy nem is hasonlít, nem is hasonlít, de emlékeztet. Gary Oldmanről sem tudod, hogy valójában milyen, nincs két interjú, ahol ugyanazt a karaktert játszaná, palira vesz mindenkit.

Péter nem létezett, ha jól emlékszem, nincs rá írásos vagy fényképes bizonyíték, én pedig nem élhetek ebben a nem létező múltban, és nem élhetek más, nem létező múltjaimban sem. Választanom lehetne a jelenlegi valóságaim közül. Pillanatnyilag szentimentális és kába vagyok.

Szereljünk csaptelepet! - II. rész

(Időközben megszereztem a pofáskulcsot, és kiderült, hogy bekrepált a sarokszelep is, ugyanis nem tartja meg a vizet magában, mint az egy jó sarokszelephez illenék, hanem bármikor megengedem a vízóra meletti sarokszelepet, vagy főcsapot, vagy istentudjamit, nekiáll fröcsögni. Tehát most van egy rossz kerámiabetétes egykaros csaptelepem, és van hozzá egy rossz sarokszelepem, és ezért most nincs melegvíz itthon, mert elzártam.

Azt hiszem, a sarokszelepet nem fogom kiszedni a falból, és szakemberre bízom, ha eljön az ideje, de a csaptelepre még mindig kíváncsi vagyok.)

Időközben...

húsvéthétfőn hazavittem a csapot gégéstül, és Anya hapsija szétszerelte, miközben a húgom piros géllakkot kent a körmeimre, ami UV fény alatt szárad (vagymi), pazar volt, mert csak messziről asszisztáltam, merthogy lakkozták a körmeimet (baszics), és semmi közöm nem volt csapokhoz. Szóval szétszedte, kiderült, hol törött, aztán összerakta, és most van egy összerakott törött kerámiabetétes csapom, amit ugyanúgy nem tudok szétszedni (mesmeg).

Időközben valaki felvilágosított, hogy a sarokszelep az egy néhányszáz forintos vacak, és hogy a cseréjéhez nem kell szétbontani a csempét, úgyhogy felbátorodva elmentem egy barkácsáruházba, ahol egy jóképű, fiatal, kékszemű embert leszólítottam a fürdőszoba-osztályon, hogy tud e csapot szerelni, és ő azt mondta, hogy természetesen. Sajnos ez az ember a barkácsáruház tartozéka volt, és nem tudtam hazahozni, csak a megfelelő sarokszelepet (majd meglátjuk).

Nagyon boldog voltam, hogy megoldódik valami, és aztán hazaértem arra, hogy a kutya szétszaggatta a függönyt a nappaliban, betört a hálószobába, széttúrta a dolgokat a pipereasztalkámon (ezek ilyen összeakadt láncok és sosemhasznált bigyók, amiket ott tárolok), majd kipihente magát az ágyamon. Ekkor sírtam, de ezek csak tárgyak, és nem ezek a fontos dolgok, úgyhogy itt tartunk most, amikor is szerelni fogom a sarokszelepet.

Az ember által javasolt módszer: el kell zárni a főcsapot, ki kell folyatni a vizet, kitekerni a rossz sarokszelepet, beteflonszalagozva betekerni a másikat, és már kész is van, hát lássuk.

Hát nem tekerjük ki a sarokszelepet sehogyan sem, hanem különböző breaktánc elemeket mutatunk be, miközben egy törölközővel szorítjuk a sarokszelepet, és lábunkkal támasztékot keresünk a kád szélén, a bejárati ajtón, a mosdón, és így tovább, és körbe-körbe, és megpróbálunk rájönni, hogy vajon óramutató járásával megegyezően vagy ellenkezően kellene e tekernünk, és a srác által említett "jobbra", az a kitekerésre, vagy a betekerésre vonatkozott e, a plafont bámulva, vagy a padlólapot tekintve (vagy az ugyanaz?), esetleg politikai iránymutatás volt e, vagy csak a pénztáré. Eközben elszakad a rózsaszín flipflop papucsunk pántja, és lehámlik az összes zománc az összeszorított fogunkról.

Oké, rémlik, hogy erőkar (de hová szereljem a csigát, hogy felemeljem a szekrényt?), de mi fogja meg ezt a vackot, a nagyon-nagy pofásfogó, az nem. Gumikalapács és franciakulcs? Valahogy nem franciakulcs alakja van.

Úristen, nem hiszem el, hogy az öt éve ellopott Csacsi megmaradt kitámasztólábát az izébe dugva képezek erőkart, és gumikalapáccsal szisztematikusan ütögetve, kicsavarom a sarokszelepet. Minden racsnit kipróbáltam rajta, ami csak itthon volt, ez egyszerűen hihetetlen. Jézusom, ez az érzés... kitekerődött, basszuskulcs! :)) És egyben kurvaanyád, régi sarokszelep, és ollé, ollé, ollé!!!

Beteflon-szalagozva, múmiatekerve, és még csak kilenc óra. :)

Szereljünk csaptelepet! - I. rész

Húsvétvasárnap van, tavaly ilyenkor Suzuki kipufogódobja szakadt le itt a felüljárón, de még valahogyan hazavonszolódtunk az utcába, és valami sárga angyal elszállította valamikor, amikor már nem húsvétvasárnap volt. Most a mosdócsaptelep adta fel a harcot, és jelenleg akkor is ömlik belőle a melegvíz, amikor a melegvizes izé a csap alatt el van zárva.

Most mi legyen, azon kívül, hogy jól elvagyok keseredve, és e zen csepergést hallgatom? A vízóra melletti kis ezüstszín izét, ami alatt egy másik főcsapot, vagymit feltételezek, nem tudom szétszedni, pedig biztos van ott egy izé, amit csak el kell tekerni, és eláll a víz. Úgyhogy jelenleg guglizom, hogy hogy hívják a csapot egyáltalán, "betegeskedő egykaros csaptelepnek" hívják, és hogy kerámiabetétes, és ezen így el van dugva, hogy hol kell kitekerni, mert hogy van egy rész, amit csavarhúzózni lehet, és ezzel már tök jól ellennék (állítólag), ha hagyományos csaptelep lenne, de nem, ez egykaros.

Picsába, de tényleg, Babar meg vedlik, és a porszívó is lassan feladja, szóval hogy kell leszedni az ezüstszín borítót a vízóra melletti izéről, amit szakaszelzáró csapnak hívnak, hogy az isten áldja meg, aki ezt leírta, mert így rá tudok keresni. Illetve remélem, hogy az, az.

Ééééés gratulálunk, Ön elzárta a melegvizet a lakásban! Nahát.

Akkor most akkor, most akkor a közben már eldugódott lefolyót valahogyan robbantsa ki, pumpával meg ilyen vegyi anyagokkal, kérem.

Sikerült! A lefolyó tiszta, hidegvíz van, a helyzet stabilizálódott. Most már minden csak Önön múlik! Meri vagy nem meri szétbaszajtani a csaptelepet már csak azért is? Már csak azért a titokzatos csavarért is, ami el van dugva, feltételezhetően a hideg-meleg jelzés alá, amit perpill vízköves fogpaszta borít? Ecet, bizony, az kell. Olyan, mint a főzés, tök jó!

Oké, nem fogkrém volt, csak vízkő, fene nézte, hogy az egykar alatt vízköves a csap. Bebugyoláltam ecetes papírtörlőbe, és várok, hogy oldja.

Na leszedtem a piros-kék bigyót, de egy nagy nuku volt mögötte, nem csavar, hanem mögötte mélyen egy imbusz, és közben az is kiderül, hogy több imbuszkulcs van itthon, mint pár cipő, imbusz kitekerend, csaptelep feltáruland.

Ez olyan izgi, hogy mindjárt elkezdem fényképezni.

Közben valamelyik femina cikk azt is írta, hogy a szétszedett dolgokat számozott papírlapra kell tenni, hogy visszafelé aztán tudjuk a sorrendet. Úgy teszem.

"Nem ritka, hogy a kar alatt még egy domború takarósapka is van, ami szorosan a csaptestre, vagy a csaptestbe hajtott rögzítő gyűrűre van felillesztve. Apró mozgatással ez is könnyen leemelhető a csapról, és utána már csak a kerámiabetétet a helyére rögzítő menetes gyűrű meglazításával, majd kihajtásával kiemelhetővé válik a kerámiabetét."

Hogy micsinál? Hogy a bekötővezetékek hollandi anyái? Pofás kulcs? Ja, hogy állítható pofás kulcs. Bekötővezetékek is vannak? :O

Vuhúúú, bemásztam a csap alá, és megtaláltam a bekötővezetékeket, és mindenféle aranyos izét, amit szétcsavaroztam, ahol csak értem, végül kitéptem a csapot gégéstűl, mint egy polipot, áztábetyár. Nem fogom tudni összerakni. :) De egyébként mi volt a probléma?

Közben állandóan ezt az ecetes izét nyalogatom a kezeimről, ami ilyen szép zöld, mint a rézgálic...

...valamit megnyomtam, és kifolyt egy csomó víz... tiszta redva az egész csap... és most mi van, sehol nem találok ilyen fotót, ami most van... ezeket a gégéket le kell szedni?... éhes vagyok... a konyhát elborították a szerszámosdobozokból kipakolt ezmegazok... fekvő, halott csap mellettem... ekkora pofás kulcs a világon nincs... ja, hogy most jönne a biztonságos szerelőasztal... akkor ecet, nem tudok jobbat.

Felhívtam Dreamet, hogy van e neki eeeekkkooora pofáskulcsa, ő meg azt mondta van, de ne legyenek illúzióim, miszerint tudok kerámiabetétet szerelni, szóval most fuck és folytköv. Mosdó nincs.

#89

Ideges vagyok, bár a kutya beoltatása sikerélménynek számít a szűkös kereteim között, James Dean Bradfield hangja nyugtat meg, mert a hapsit földhözragadtnak képzelem, olyasféle földhözragadtnak, akinek nincs lehetősége Éden Hotelt nézni, és leszámítva a munkásosztálybeli rebellis kommunizmust, ami biztos nem normális, és aki ugyan megengedte a Vevo-nak, hogy fagyireklámot tegyen a videóklipjei elé, és nem is ő írta a szövegeket, de ő írta ezt a tinglitangli zenét, a számlálhatatlanul ismétlő refrénnel, ami megnyugtatóan dögunalmas angol popzene, és mindig van benne "bridge" meg "verse" meg ugye "refrain" meg riff, meg ilyen ismerős és biztonságos hordozókon jelent meg, mint EP meg LP, egyetlen ember beszél még ezen a nyelven mostanában, a mikrofonnál: Szabó Tamás. Ha nem lennének ilyen földhözragadt zenék, nem tudnék kispolgárként teljesíteni a közértben, és aztán megfőzni a vacsorámat, nem találnék meg az ötszáz szavas szókincsemből kétszázat se, nem tudnám bekapcsolni a tévét, vagy kivinni a kutyát. És ha elveszteném az állásomat, valószínüleg sokáig ülnék itt, és hallgatnám, hogy tsunami, tsunami, came washing over me, akármit is jelentsen a lyrics.

#88

Hová tűnt mindenki a városból? Apokaliptikus csend van, az utcán csak
egy nyest lopózott, egyik sötét foltból a másikba. Mintha mindenki -
egy általam ismeretlen hírportált olvasva, arra a következtetésre
jutott volna, hogy Budapestről el kell tűnni, nagybani piacokra, ahol
olcsóbb a tojás, vagy wellness szállodákba, vagy a mamához vidékre,
vagy csak el az országból, én meg későn értesültem, hogy eljöttek a
langolierek. (írtam múlt héten, de azóta már mindenki visszajött)

#87

Alig hallgatok zenéket, mert egyszerűen nem szoktam, csetelni is alig szoktam, hogy valaki áttoljon egy linket, a Petőfi rádiónak vagyok kiszolgáltatva a Suzukiban, vagy itthon, Punto-ban a Punto szeszélyének (2012 van, már nem veszem a fáradtságot, hogy olyan technikai újdonságokkal hangoljam össze magam, mint egy autórádió). Így történik, hogy még mindig a Manic Street Preachers-szel múlatom magam a youtube-on, arra is lustán, hogy új dalokat keressek. (David Attenborough állítólag MINDIG új dalokat hallgat esténként, hogy szellemileg friss maradjon. Ha még él, fogalmam sincs. Él.)

Az énekesükben azt szeretem a legjobban, hogy hájasul, kopaszodik, a nevét mindig elfelejtem, pedig könnyű neve van, James Dean. James Dean Bradfield. Pont olyan helyes kis kertvárosi apukának néz ki, mint amilyen Dave Grohl állítólag, de Dave Grohl undorít. JDB úgy néz ki, mint Bebe (évfolyamtárs a Kodóról), vagy mint Caramel, vagy mint az ukrán maffiózó a szomszédból, ha jobban belegondolok, de közben van egy olyan elegáns északi beütése, amiről azt gondolod, hogy ő valaha biztos Bono remake akart lenni, de hálisten nem lett, és Bono régen szexi volt, de mára már ugyanúgy undorító, mint Dave Grohl. (És most, hogy így tipródom, hogy James Dean megöregedett, nézem a Wikipedián, hogy hatvankilences, mint Péter, ehh. Idétlen harmincon ennyivel túlinak lenni, az ember lánya egykorú hapsikkal feküdt le, mint JDB, és olyan korú pasikkal nem fekszik le, mint Ryan Gosling, de egyébként nem kell izgulni, ha elmúltál 30, már úgysem fektet le senki.)

Ezen a ponton kezdtem nyüszíteni, hogy koncertre akarok menni Bécsbe, mert tavaly nyáron, amikor a Szigeten felléptek, én a Thrill Collins-ra táncoltam a Tündérkertben, vagy éppen elmentem Szárszóra kutyával, sosem történik velem semmi érdekes, sose szülök gyereket, esküvőm sem lesz soha, de még pénzem se egy szigetjegyet venni se, igazából. Brühühű. Micsoda egy sorstragédia, szó szerint. :)

Pláne egy középszerű rockzenekar miatt Bécsbe menni: az énekes azért szexi, mert borostás, és zsíros a haja, ilyent látni elég egy vonaljegy a négyes-hatosra, a gitáros meg egy travi, ami azért szórakoztató, de biztos, hogy emósok is vannak a négyes-hatoson, vagy ők már tavalyelőtt kimentek a divatból, meg amúgy is, szemceruzám, borostám, hájam, zsíros hajam nekem is van, mit nekem vonaljegy, a középszerűség meg egyenesen háznál van. (que what?)

#86

Fót, Fóóót, szinte vártam, hogy ki legyen teregetve a napra egy csomó hófehér szamuráj, és sajnos egyéb okok miatt egészen jól emlékszem szituációkra, párbeszédekre, helyzetekre, és egyetlen vágásra sem, utoljára, amikor a Harry Pottert adták, hadonásztam az evőpálcikával. Én azóta, Fóóót óta nem voltam boldog, nem hancúrozott a véremben boldogság, mint akiből kihalt ez a képesség...

hát ezt írtam tegnap, de lófasz az érzéseimbe, ugye. Már fél kettő, csinálni kéne valami hasznosat, de még csak a tegnap talált herendi cukortartót mosogattam le (legyen nekem is herendim, ne csak thai kerámiám) és behoztam a könyveket, amiktől klasszikusan művelt leszek, pont olyan könyvek, amiket úgysem vinnék vissza a könyvtárba, és jóóól megbüntetnének. Összefoglalva: harácsoltam, örökség az örökség, mégha meglepően marxista-leninista értelmiség öröksége is, de akkoriban mindenki ilyenekből tanult az egyetemeken, csak megőrizték, ha jól emlékszem, csak klasszikus tanokat adtak át (gyerekként folyton az István a királyt hallgattuk náluk, és a Nyomorultakat), és rajongtak a magyar néprajzért, szóval a szellemi örökségem politikailag korrekt, én meg úgysem vagyok értelmiségi, mert mondjuk egy mérnök vagy egy tanárnő az talán értelmiségi, én meg ezidőtájt kereskedő vagyok.

Szóval az a ház most újjászületés előtt áll, átszelektálódnak a fényképek, levelek, szemétre kerül javarészük, az ismeretleneké, és előkerülnek olyan kincsek, mint Apám szerelmeslevele Anyámnak "drága Jadvigám". Soha nem szólította Jadvigának. A stílusa keresetlen humorától pedig elsírtam magam.

#85

Áldottam a Puskin mozit, amiért ugyanolyan maradt, mint kilenc-tíz éve, magamon meg molyoltam, hogy hány évig őrizgettem azt a jegyet, ami a 8 nőre szólt, a Metropolisba, ahová munka helyett mentem, mint egy rossz kisdiák, matinézni, huszonévesen, fel sem fogva, hogy a munkaidő valójában mit jelent, dolgozni csak úgy bejártam, és mindenfelé mászkáltam helyette, a hentesnél ettem, vagy a töröknél, vagy mi volt, és most milyen fenyegetően Városház utca a Városház utcája, a Pilvax Irish Pub, utcahosszan nyúlik, a CBA Príma, és Pick helyett pálinkával van tele a kirakata, az Auguszt kimászott az utcafrontig, és hasonlóak, csak úgy kutyafuttában. A némafilmest néztem, megállapítva, hogy az (természetesen) Gene Kelly, csak valami spanyol játssza, akinek nem kell megszólalnia.

#84

Szóval a lakásom és én nem vagyunk ugyanazon a frekvencián, és bár elegendő hely van benne mindennek, hétvégére mindig oda lyukadok ki, hogy tolerálhatatlanul rendetlen. A helyzetet súlyosbítja az általában csütörtök estére tehető skizofréniám, amikor előtör belőlem Katrina, a hurrikánnal kevert Stahl Judit, aki körül repkednek a rozsdamentes edények és a ragacsos tészták, hogy szombat reggelre morzsa borítson be mindent, ahová Babar örömében az amúgy emberi fogyasztásra alkalmatlan, kőkemény süteményt hurcolászta.

(...)

Ezt a fentit reggel írtam, aztán arra készültem, hogy jól végignyígom, hogy milyen szar, hogy hétvégére betegetedtem meg, és így hogy takarítson az ember, ha tökbeteg, a francba már, aztán bevettem egy aszpirint, és átrendeztem a lakást.

#83

Azt álmodtam, hogy az unokatestvérem meghív az esküvőjére, Suzukival megyek, a pedálok kiesnek a helyükről, összevissza töröm az autót, de még mindig megy, csak megy-megy halhatatlanul, amikor odaérek, kiderül, hogy a vőlegény az első fiúm, a Gyuri, de tíz évvel fiatalabb nála, és a menyasszony felnyiratta a szőke haját kopaszra, amivel megdöbbenti a násznépet, majd a szertartás végén sajtótájékoztatót tartanak.

#82

Azért mentem fodrászhoz, hogy szebb legyek, erre Rózsika eltüntette
valahová a hajamnak azt a részét, ami még kinézett valahogy, és
hagyott egy csutkababányit, ezért nem érte meg két órán keresztül
bámulni a püffedt arcomat a tükörben, és szembenézni a plusz húsz
kilóval, ami az ideálistól immáron elválaszt. Hazaérve elment a net,
micsoda problémák, így jár aki végtörleszt, és fűnek-fának tartozva,
nemzetgazdasági csodát produkál. Pedig én netezni akarok, ha már ilyen
cukin végigdolgoztam a napot. Mobilnetrinya, hülyeségek történnek.

A bakter kutyái és a kenyér

Az egyik dolog, ez a két kutya. Láttam őket ma éjjel az utcán megint, futottak egymás után. Egy kisebb fekete és egy nagyobb szőke kutya. Tudnak valamit szabadságról, látszik a pofájukon ez a mindentudás, mint egy utcagyereken. Ők a zuglói kóbor kutyák, átkelnek a felüljárón, elkerülik az autópályát, vagy átmennek az úton tilosban. Az egész a... a zsebükben van, a kisujjukban van a nagyvárosi rutin. Azt hiszem, egyébként, hogy a bakter kutyái. A Bakter Kutyái. Láttam őket a háznál, ami a sínek mellett van, ki más lakna ott, ha nem egy bakter. Ott, ahol a vonatok játszanak gyorsulási versenyt, azon a rövid távon, az egyik bevárja a másikat, majd egyszerre nekilódulnak a pályaudvarnak, ki bírja jobban. Mint a két kutya, de a szőke nagyobb és gyorsabb, türelmesen várja, amíg a kisebbik beéri, és mindig megvárja, a két kutya egymáshoz tartozik, és közben szabad, arra megy, amerre csak akar.

A másik dolog, azok a kenyerek, amiket sütni szoktam. Annyi miszticizmus van az összeálló lisztben, a vízben és az élesztőben. Amikor megpihen, megkel, aztán megsül, és a héja gyönyörű szilárd burokká áll össze, és kitart ugyanolyan finoman egy hétig, és szentséges fogalmakat alkot disznózsírral és hagymával, vacsorára, majd ünnepi bundát ölt szombat reggel, mint bundáskenyér, hozzá forró, cukros tea, keserűen a fokhagyma ízétől, ugyanúgy, mint gyerekkoromban.

Ámen.